Lipták Gábor Városi Könyvtár

A hét meséje

A talléros kalap

(magyar népmese)

Olvassátok el a mesét az alábbi linkre kattintva és oldjátok meg a hozzá kapcsolódó feladatokat.

A mese:

https://www.nepmese.hu/index.php/mesetar/mesek/trefas-mesek/a-talleros-kalap

 

Feladatok:

 

1. Igaz vagy hamis?

1. A parasztember nem tudott mit felelni a diák kérdésére.
2. A városban vidám vásári hangulat várta a fiúkat.
3. A paraszt lóvá tette a fiúkat.
4. A diákok hiszékenyek és buták voltak.
5. A fiúk belátták, hogy jobban teszik, ha visszamennek tanulni.

 

2. A betűhálóból húzd ki a mese szereplőit, a megmaradt betűkből pedig egy újabb szerelő nevét olvashatod össze! Írd ide, ki az! …………………………

G	R	Ó	F	N	É	G	R	Ó
F	P	A	R	A	S	Z	T	K
D	I	Á	K	O	K	I	S	A
F	E	L	E	S	É	G	S	S
K	O	C	S	M	Á	R	O	S
M	Á	T	K	A	Z	O	N	Y

 

3. Keresd meg a párját!

bor halottak hintó kollégium kötél lakodalom csengő tallér

kalap

fa

vessző

grófné

kisasszony

diákok

kocsmáros

 

A hét meséje

A Nap fája

(népmese)

Olvassátok el a történetet és oldjátok meg a hozzá kapcsolódó feladatokat.

 

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy királyné. Ez a királyné halálos ágyán azt hagyta az urának, hogy csak annak adja a leányát, aki egy ágat hoz a nap fájáról. De azt is megmondotta, hogy azt az ágat csak félszemű ember hozhatja el.

A királykisasszony, mikor az anyja meghalt, már nagy, eladó leány volt, s a király mindjárt ki is hirdette az egész országban, hogy csak jöjjenek a félszemű emberek, s induljanak a nap fája után; amelyik megtalálja, s ágat hoz róla, azé lesz a királykisasszony.

Összegyűltek az országból mind a félszemű emberek, öregek, fiatalok; el is indultak a király parancsolatja szerint, be is jártak országot-világot, de egy sem talált a nap fájához. Legtöbben elkóboroltak mindenfelé, nem is kerültek vissza; akik meg visszakerültek, azoknak a király mind karóba húzatta a fejét. Az egész országban már csak egy félszemű legény volt, egy szegény özvegyasszony fia. Ezt, amíg lehetett, rejtegette az anyja, de erre is rátaláltak a király katonái, kihúzták a házából, vitték a király színe elé.

Hát elindult a szegény legény is nagy búsan, ment, mendegélt hegyeken-völgyeken, erdőkön-mezőkön átal, aztán egyszerre egy olyan magas hegynek ért a tetejére, hogy kalapjával szinte a csillagokat verte. Amint fölér a hegyre, látja, hogy ott fekszik egy sas, szárnya, lába el volt törve, nem tudott megmozdulni. Nézi, nézi a legény a madarat, megsajnálja, s gondolja magában, minek kínlódjék az a szegény madár, ő bizony agyonveri. Föl is kap egy követ, fejbe akarja dobni a madarat, de az megszólal:

- Ne üss agyon, te szegény legény, inkább adj ennem-innom, hogy erőre kapjak, s bizony nem bánod meg a jóságodat.

A legény mindjárt eldobta a követ, a kulacsából megitatta a madarat, a tarisznyájából megetette. Aztán szedett mindenféle csudafüveket, azoknak a levével megkenegette a sas szárnyát, lábát, s két-három nap sem telt bele, erőre kapott a sas, lábra állott, a szárnyát megcsattogtatta, hogy csak úgy zúgott belé a levegő.

- No, te legény - mondotta a sas -, jótétel helyébe jót várj. Meggyógyítottál, kívánj akármit, megteszem.

Mondja a legény, hogy miben jár.

- Hiszen az Isten volt veled, hogy nem ütöttél agyon - mondotta a sas -, mert úgy tudd meg, hogy én a napkirály madara vagyok, most is miatta esett a szerencsétlenségem. Megparancsolta, hogy raboljam el a felhőkirály leányát, de rajtakapott a felhőkirály, mikor éppen megragadtam a leányát, s úgy lecsapott az országából, hogy lábam, szárnyam eltörött. De visszamegyek másodszor is, mert addig a gazdám szeme elé nem kerülhetek, míg a felhőkirály lányát el nem raboltam. Hát csak gyere velem, ülj a hátamra, elviszlek felhőországba; mikor odaérünk, aranyos kígyóvá változtatlak téged, s éppen amellett a fa mellett doblak le, ahol a királykisasszony szokott üldögélni; ő majd bizonyosan utánad szalad, én meg előröppenek a búvóhelyemről, fölkapom őt, fölkaplak téged is, s meg sem állunk a napkirály országáig.

Úgy is tettek, ahogy a sas mondotta. Ráül a legény, a sas felemelkedik, elrepül nagy szárnycsattogtatással, s egy szempillantás alatt megérkeznek a Felhőországba, ott is a felhőkirály kertjébe.

Hát a királykisasszony csakugyan ott ült egy rengeteg nagy fa alatt. Visszafordul a sas, rálehel a legényre, s az abban a pillanatban aranyos kígyóvá változik, aztán csak lesiklik a sas hátáról, be a felhőkirály kertjébe, s gyorsan elkereng a fa előtt. Meglátja a királykisasszony, elsikoltja magát nagy örömében, szalad a kígyó után, hogy megfogja, s mikor éppen a kert végéhez ért, a kerítés aljából előugrott a sas, felkapta a királykisasszonyt, fel az aranyos kígyót, s repült, mint a szél, még annál is sebesebben, a napkirály országába. Mire odaért, az aranyos kígyóból ismét legény lett, s mikor meglátta a napkirály országát, a szeme-szája tátva maradt a nagy csudálkozástól. Színarany palotában lakott a napkirály, gyémánt volt minden ablaka, fák, füvek s minden, amit látott, arany s gyémánt vala. De bezzeg nem búsult a királykisasszony sem, mikor meglátta, hogy milyen szép országba hozta a sas. Hát még amikor meglátta a napkirályt.

Na, fölvezeti a napkirály a királykisasszonyt a palotába, s ment utána a sas is s azzal a legény.

Mondotta a sas:

- Felséges királyom, én elhozám neked a felhőkirály leányát, hanem e nélkül a félszemű legény nélkül nem lettem volna képes. Ez a legény azért jött, hogy adj neki egy ágat a nap fájából.

- Hogyne adnék - mondotta a király.

Kimennek a kertbe, ott a nap fájáról letör egy ágat a legény. De még olyat se látott világon való életében: arany volt a levele, gyémánt a virága. Azt mondta a sas:

- No, legény, vigyed az ágat. Tudd meg, hogy ezzel csak meg kell legyinteni a halottat, s egyszeriben feltámad.

Elbúcsúzik a legény a sastól, megy haza nagy örömmel, viszi a királynak az ágat, s mondja, hogy milyen csudaereje van annak.

- Hej, Istenem - örvendezett a király -, most már tudom, miért hagyta meg halálos ágyán a feleségem, hogy a nap fájáról ágat hozassak!

Mindjárt mentek a temetőbe, kiásták a királyné koporsóját, s ím, csakugyan, amint szelíden meglegyintették az arcát az ággal, felnyitotta a szemét, elevenné vált: hétszerte szebb volt, mint annak előtte. De bezzeg volt öröm. Még aznap megtartották a lakodalmat: a királykisasszony felesége lett a félszemű legénynek, s ma is élnek, hogy ha meg nem haltak.

Feladatok:

 

1. Igaz vagy hamis?

 

1. A szerencsét próbáló fiú nagy igyekezettel sietett a királyához.
2. A sas, akit megmentett a napkirály madara volt.
3. A királylányt aranyos kígyóvá változtatta a sas.
4. A napkirály gyémántpalotában lakott.
5. A nap fájának arany volt a levele, gyémánt a virága.

 

2. Egészítsd ki!

 

A királyné akarata szerint a …… fájáról kellett megszerezni egy …….. Ezt csak ……………… ember hozhatta el. A szerencsét próbáló fiú egy sebesült ………… talált a hegy tetején, akit meggyógyított, s az cserébe segített megszerezni az ágat. Először ……………………. mentek. Elrabolták felhőkirály …………………. Napkirály országában megkapta a fiú a ……….. ……………. …………….. és a ………………… elárulta annak varázserejét is.

Hazaérve nagyon megörültek a fiúnak. Kiásták a ………………….. koporsóját, aztán feléledt a bűbáj által - ……………………. szebb volt, mint annak előtte. Volt nagy boldogság! A királykisasszony felesége lett a ………………………… s ma is élnek, ha meg nem haltak.

 

3. Ki mondta kinek?

 

1. - Jótétel helyébe jót várj. Kívánj, amit akarsz. - ………………………………
2. - Ez a legény azért jött, hogy adj neki egy ágat a nap fájából. - ……………..
3. - Most már tudom, miért hagyta meg halálos ágyán a feleségem, hogy a nap fájáról ágat hozassak! - ……………………………………………………

 

4. Kötsd össze, melyik főnév melyik melléknév párja a mesében!

 

1. félszemű                                             1. sas
2. törött lábú                                             2. palota
3. gyémántos                                           3. legény
4. aranyos                                              4. palota ablakai
5. színarany                                             5. kígyó

 

A hét meséje

Lengyel Balázs: A csíkos hátú kismalac

 

Olvassátok el a történetet a

https://olvasovanevels.gportal.hu/gindex.php?pg=36917102&nid=6792566

 

linkről és oldjátok meg a hozzá kapcsolódó feladatokat.

 

1. Milyen színű lehetett Marika szeme?

 

……………………………………………………….

 

2. Keresd ki, hogy hívták a kislány új barátait?

 

…………………………………………………………………………………………

 

………………………………………………………………………………………….

 

3. Miről ismerte fel Marika az erdész bácsit?

 

…………………………………………………………………………………………..

 

4. Ki volt Fánika?

 

…………………………………………………………………………………………..

 

Olvasóbogyó

Lázár Ervin: Az igazságtevő nyúl

 

Olvassátok el a mesét a

Az igazságtevő nyúl (Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér ...

https://www.szepi.hu/irodalom/lazar/hetfeju/hetfeju02.html    

 

linkről vagy a Hétfejű tündér című kötetből és oldjátok meg a hozzá kapcsolódó feladatokat.

 

1. A felsorolt tulajdonságok alapján melyik szereplőre ismersz rá? Írd a táblázatba a megfelelő helyre a szavakat!

 

Majom	Hangya	Nyúl

 

kedves, igazságos, pökhendi, rátarti, gyors, erős, szemtelen, szorgos, becsületes,

 

2. Sorold fel, milyen nevekkel illette a majom a hangyát!

 

3. Rajzold le a kedvenc szereplődet! Miért őt választottad, írd le három mondatban!

 

Olvasóbogyó

 

Kedves Olvasóbarátok! Hetente 1-2 olvasni/hallgatni-valót ajánlunk, amelyhez készítünk néhány feladatot is. A válaszokat Facebook-üzenetben, vagy a                                                konyvtarbfured@gmail.com emailcímre eljuttatni!

Kellemes szórakozást, tartalmas időtöltést kívánunk!

 

„Hírös város az Aafődön…”

Könyvtári tábor Kecskeméten 2019.

 

  A Lipták Gábor Városi Könyvtár gyerekkönyvtárosai a hagyományokhoz híven július utolsó hetében vitték táborozni a gyerekeket. Az is hagyomány már, hogy a Nagycsaládosok Egyesületének balatonfüredi Szivárvány Egyesületével közösen, szoros összefogásban zajlik a szervezés. A táborozók napló formájában számolnak be élményeikről. Van, aki rímekbe szedve emlékezik:

„Túránk Dunaföldváron kezdődött,

ahol két szobrot érintve,

sétánk a várban végződött.

Utána elmentünk Szabadszállásra,

hol József Attila családjának

volt egy apró háza.                                                                                                                                                                           

Majd elutaztunk kis csapatunkkal Kecskemétre,

azért, hogy bejárjuk ezt a szép várost végre.”

 

Szerdán reggeli után a Rajzfilmstúdióba indultunk. Nagyon sok érdekességet láttunk-hallottunk, az is kiderült, hogyan készül a rajzfilm. Néztünk néhány animációs kisfilmet, majd ebéd után a strandot vettük célba. Csúszdáztunk, pancsoltunk és élveztük a jó időt.

 

Csütörtök reggel, egy kellemes reggeli után a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum felé vettük az irányt. Itt a világ népeinek játékait tekintettük meg. Nagyon érdekes volt, még az ókori, távol-keleti kultúrák bábszínházaival is megismerkedhettünk.

Ebéd után buszra szálltunk, hogy az elvigyen minket Kecskemét főterére. Itt megkezdtük a bolygók felkutatását, melynek nyomán végül a planetáriumban kötöttünk ki. Először megcsodáltuk a szódáspatronnal működő rakétát, majd a csillagász bácsi vetítéses előadásán vettünk részt. A végén egy impresszív lézer-show-val kápráztatott el minket.

Vacsora után éjszakai túrára indultunk, ami nyugodt, hangulatos esti sétát takart. Mikor hazaértünk, mindenki nyugovóra tért.

 

Táborunk negyedik napján reggeli után összepakoltuk a cuccainkat és elkezdődött a nap. Elsőként a Benkó-parkot látogattuk meg, ahol kezdetét vette a túra a kilátóhoz. Fölérvén gyönyörű kilátásban volt részünk. Fényképeket készítettünk és beszélgettünk a kevéske fa hűs árnyékában. Lefelé menet a csapat két részre oszlott: egyik fele a rövidebb, de nehezebb, meredek utat választotta, míg a többiek a hosszabb, viszont könnyebb úton haladtak. Ebéd után kezdetét vehette a strandolás. Szétszóródtunk a medencék között: elmentünk csúszdázni, úszni, ugrálni vagy éppen csak pihenni. A tegnapelőtt még javítás alatt álló három csúszdát is megnyitották, így több lehetőség nyílt a szórakozásra.

Mindannyian jól éreztük magunkat, ám sajnos eleredt az eső, így hát szedtük a sátorfánkat. Estére mindannyian jól elfáradtunk és az új emlékekkel kísérve lassan mindenki elszundított.

 

Szombaton korán keltünk, hogy megnézzük a kecskeméti piacot, ahol különféle állatokat, szerszámokat, cipőket, ruhákat, virágokat árultak. Innen a Vadas Parkba mentünk és elbámészkodtunk egy darabig: Tigris, oroszlán, nandu, emu, piton, teve, láma, mandril, muflon, szurikáta…. Az ajándékboltban sokan vásároltak meglepetést a családnak. Ebéd után az esti vetélkedőre készültünk. Erre vacsora után került sor, ahol a csapatok bemutatkozó vicces verseit követően az elmúlt napok látnivalóiról feltett kérdésekre kellett válaszolni. A végén minden csapat kapott ajándékot. Utána a legek versenye következett. Minden évben minden táborlakó kap egy címet, amit a többi táborozó szavaz meg neki. A „díjkiosztó” után egy rövid „Ki mit tud?” szórakoztatta a közönséget. Sajnos kevés fellépő volt, de ennek ellenére jól szórakoztunk.

 

Eljött az utolsó nap: vasárnap. Fájó szívvel búcsút vettünk a kollégiumtól, ami majd’ egy hétig szállást adott kis társaságunknak. Fülledt, párás melegben érkeztünk Dunavecsére, ahol Petrovics Istvánnak, Petőfi Sándor édesapjának egykori mészárszékét látogattuk meg és a városban körbesétálva egy faun szobrát is megnéztük. Dunaújvároson keresztülhaladva a valaha dübörgő iparváros tárult elénk, majd a Duna partján felállított szobrok közt elköltöttük ebédünket. Az azt követő sétánkat azonban a csepergő eső szakította meg, így buszra pattanva, Füredig meg se álltunk.

 

Egyed Fruzsina, Hódos Bence, Kovács Enikő, Feikus Kitti és Detti,

Juranics Rebeka, Kalmár Petra, Fejes Dóra, Pálfi Máté,

Frits Kíra, Horváth Blanka, Fehér Viktória